Időnként elgondolkodom, miért olyan fontosak számomra a tangóban az apró kis rezdülések, az érzékeny együttműködés - vezetés és követés - miért szeretem, ha a tangó apró kis részletei is kimunkáltak. Nézelődve az interneten, találtam egy kollégát, aki hasonlóan kedveli a kidolgozott részleteket. Bár James R Eads nem a tangóban való elmélyülésével jelenik meg a nagyérdemű előtt, mégis azonnal szimpatikussá vált műveinek részletgazdagsága.

Feldobnak ezek képek és örülök, hogy más is szereti részletekkel gazdagítani a világot.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Tangó blog közösségéhez. Klikk ide.

Képek: James R Eads

Mit vegyek fel? Mikor érkezzek? Már a legelejére odamenjek? Tipikus kérdések készülődés közben. Ilyenkor következnek a kamaszkorunkból ismerős körtelefonok a barátoknak és barátnőknek. Hogy megkönnyítsem a milongára készülődést, ma nézzük az általános szabályokat. Persze ezek nem kötelező érvényű szabályok, de érdemes rajtuk elgondolkodni. Érdemes azt is figyelembe venni, hogy ezek a helyi szokásoktól függően rugalmasan változhatnak. Itthon is egy csak Magyarországra jellemző speciális mix alakult ki a  milongákon. Van, amit Buenos Aires-ből vettünk át, egy részét pedig a magyar tangó közösség alakította ki.

Miben különbözik a tangó más táncoktól? Nem csak a lépésekben, és ritmusban. Ha tangó táncosokat nézünk, a táncukban van valami rejtélyes. Nem mutatnak meg mindent a nézőnek. Van egy lényegi része a tangónak, amit kívülről látni nem, de sejteni lehet. Sejteni a táncos arckifejezéséből, lesütött, vagy csukott szeméből, apró gesztusaiból.

Sokszor előfordul, hogy valamilyen aprósággal sokkal kellemesebbé tehettünk volna egy első találkozást, de erre csak utólag jövünk rá. Igen. Az a bizonyos lépcsőházi gondolat, ami tulajdonképpen megelőzhető. Csak éppen senki sem hívta fel rá a figyelmünket. Tipikus helyzet, mely a tangó tanuláskor is előfordulhat. 

Mindenkinek van egy sztorija. Igazából több sztorija, de most arról a bizonyosról beszélek, mely arról szól miért is kezd el valaki tangózni. 

A tangózásban az egész testünk részt vesz. Egyetlen apró porcikánk sem marad ki belőle. Bár egy-két tangó óra után ezzel még nehéz azonosulni, de amikor már készség szintre fejlődtek az alapok (tartás, séta, vezetés, követés), könnyen teljessé válik az önátadás. A kezdeti nehézségek leküzdése után már olyan részletek felé fordul a figyelmünk, mint  például, a tenyerek szerepe a tartásban és a kommunikációban.

Hibázni félelmetes. Gyerekkorunk óta óvnak minket a hibáktól. Talán ez az oka. Ennél már csak az rémisztőbb, ha mások előtt hibázunk. Ha megvan a lehetősége, hogy ezt mások is észreveszik. De mi van akkor, ha hibázni mégis jó?

Az argentin tangóban az egyik fél vezet, a másik követ. Ezzel mindenki tisztában van, aki valamilyen módon érintkezett már a tangóval. Bár a klasszikus menedzsment könyvek a teljes felelősséget a vezezők vállára helyezik, a tangó világában ennél cizelláltabb a felelősség megosztása.

A tangó mindenkinek más és más élményt nyújt. Az, hogy a tánc örömét, hogyan éli meg, majd hogyan fogalmazza  meg magának, az kinek-kinek a habitusától, személyiségétől függ. Nekem elképesztő öröm minden egyes óra és minden egyes pillanat, amikor az éppen oktatott tanítványon a tánc örömét látom és az arcán megjelenik egy bizonyos mosoly. De, hogy ne csak általánosságban beszéljek, megosztok egy történetet.

Egy történetet, mely ahhoz a bizonyos mosolyhoz kapcsolódik. Nos, ez a bizonyos tanítvány, már az első órától szorgalmasan tanulta a tangó alapjait: a sétát, a testtartást az ölelőtartást és a követést. Mivel ezekkel foglalkozott a legtöbbet, hamar stabil alapra tett szert. Ezáltal olyan figurákat is képes volt követni (táncolni), melyeket külön nem tanultunk, csak tánc közben találkozott vele. Ezt a készségszintre fejlesztett alaptechnika tette lehetővé.

Érdekes érzés az, amikor az ember megtanulja kizárni a külvilágot az aktuális tevékenységéből. Amikor nem számít más, csak a jelen. Megszólal a zene, a pár már tangó tartásban várja az első mozdulatokat és megszűnik minden más. Nincs már gazdasági válság, dugóban töltött órák okozta egésznapos feszültség, nincs már villamospótló busz, hosszú sor a közértben, fejfájás, tömeg,  magány. A külvilág kívül reked és nem marad más, csak a tangó.