Miben különbözik a tangó más táncoktól? Nem csak a lépésekben, és ritmusban. Ha tangó táncosokat nézünk, a táncukban van valami rejtélyes. Nem mutatnak meg mindent a nézőnek. Van egy lényegi része a tangónak, amit kívülről látni nem, de sejteni lehet. Sejteni a táncos arckifejezéséből, lesütött, vagy csukott szeméből, apró gesztusaiból.
Mintha egy rejtett kamerán keresztül lesnénk meg őket, és ők nem is érzékelnék, hogy ott vagyunk. A tangót a pár még akkor sem kifelé, a néző szemébe nézve táncolja, ha színpadon, valóban a közönségnek táncol. A színpadon is ott van a misztikum, és ettől válik még izgalmasabbá az előadás.
A tangó akkor marad meg tangónak, ha ez a bensőségessége fennmarad. De mi is ez valójában? Mint sok minden, ez is az egymásra figyelésből származik. A puszta lépéseket és figurákat ez tölti meg élettel, emberi érzésekkel, amelyek megteremtik a tánc harmóniáját és bensőségességét. A figyelem olyan fokú, hogy minden mást kizár. Kizárja a közönséget is. A nézőnek ettől ambivalens érzése támadhat. Érzékel egy bizonyos távolságot a táncosoktól, ami a külvilág kizárásából ered, mégis olyan, mintha egy titkot lesne meg, ami által közelebb kerül hozzájuk. Átérzi a tánc bensőségességét, és ezzel a néző is a részévé válik a tangónak.
Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Tangó blog közösségéhez. Klikk ide.
