Az élvezet mulandó, az öröm elillan, a boldogságot mégis meg akarjuk őrizni. Vajon ez lehetséges? Lehetséges a pillanat mulandóságát eltenni és elővenni a nehéz időkben, mint a tartalék aranyat?
Jönnek az újabb célkitűzések, kihívások és a közelmult lelkesítő hangulata hirtelen távolinak tűnik. A siker adta felszabadultságot elraktározni bizony nehéz vagy éppen lehetetlen. Akkor ennyi volt és kész? Elég lehangoló lenne, ha a kitartó tanulás, gyakorlás eredménye egyetlen másodperc volna. Fel lehet lélegezni, sokkal tovább is tarthat!
Hogyan? A pillanat megélésének folyamatosságával..A tangóban csak a jelen létezik a partnerünkkel együtt. Megszűnik a mult és a jövő. Minél jobban tudunk figyelni a tangóra, kettőnkre, annál mélyebb és erősebb élmény lesz a tánc. Egyre kevesebb hibát követünk majd el, egyre kisebbek lesznek a tévedések. A folyamatos kooperációban pedig egyre több örömöt adunk egymásnak.
Az érzést - a pillanat folyamatos megélését - nem is lehet igazán jól definiálni. Amint kimondjuk, már nem is az, amit mondani akartunk. Egyik tanítványom mégis találóan érzékeltette: "Olyan ez, mintha állandóan carpe diem lenne. Élj a pillanatnak, hogy a jövőben még szebb pillanataid legyenek." Nem kis feladat, de megéri. Hiszen tangózni jó! : )
