Egy ötvenes házaspár közelít a parkett közepe fele. Nincs rajtuk semmi különös, átlagosan öltözöttek. A férfi kissé kopaszodik. Akár a szomszédban is lakhatnának. Aztán megszólal a zene: először leesik az állunk a lazaságuktól, aztán fél perctől pedig különösen, amikor indul az incselkedés, onnantól már csak mosolyogni tudunk. A legnehezebb technikai elemeket is úgy táncolják, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, mintha éppen csak egy zebrán sétálnának át. Az arcukon pedig a szenvelgő profizmus helyett, a tánc felhőtlen öröme.
A pár férfi tagja, Gustavo Naveira a világ egyik legelismertebb táncosa, nem mellesleg koreográfus és tanár. Jelentős szerepe volt (és van) az argentin tangó megújításában, a tango fejlesztésének és modernizálásának prominens képviselőjeként. Az argentin tangó tanítás módszertanának megalapozója és még sorolhatnám hosszasan az érdemeit, méltathatnám napestig, de nézzük inkább a videót, beszéljen helyettem a Naveira házaspár tánca:
Őket látva, már csak egyetlen kérdés marad: vajon nézni vagy táncolni nagyobb élmény?
Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Tangó közösséghez. Itt.
Kép: innen.
