Hosszú évek során társadalmi és politikai nyomás alatt kristályosodott és kristályosodik az argentin tangó. Alakul, változik és modernizálódik. A kilencvenes évek hajnalán indúlt útjára egy argentin tangó irányzat, ami sokáig hippi tangónak számított a szó pejoratív értelmében. Az irányzat művelői azonban nem adták fel, kitartottak (és kitartanak) és a szakadt nadrágos táncból útmutató technikát és stílust építettek. Ez a tango nuevo. 
Máig fogalmi zavart kelt a tangósok körében is, hogy a tango nuevo stílus, vagy technika. Ez nem is meglepő, hiszen a stílus és a technika karöltve fejlődött. Híres úttörői voltak Chicho Frumboli valamint Sebastian Arce. Nézzük csak, milyen volt ez a 2000-es évek közepén, amikor már kiforrottnak számított a tangó nuevo, mint stílus:
MIt is mondhatnánk? Mikrofon frizura, felhajtott szárú farmernadrág, rövidújjú póló, lehorgaszott fej, rogyasztott, görbe lábak, amiket csak szökőévente zárnak, többnyire távoli tangó tartás, a figurák zöme látványos, de valahogy mégsem hozza azt a tangó hangulatot, amit a Föld lakosságának nagy része tangónak tart.
Viszont sokkal lazább, fesztelenebb. Egy felszabadult tangószerű örömtáncot láthatunk. Magával ragad, ahogy a ritmust használják. Egy kicsit olyan mintha milongát táncolnának de a változatos irány- és intenzitás váltások a valszra emlékeztetnek.
A zene sem a megszokott akusztikus hangszerekből álló banda, akik a negyvenes évek tánczenéjét járszák. Helyette modern, elektronikát és elektronizált akusztikus hangzást használó együttes zenéje szól (Tanghetto - Enjoy the silence). És ami a legfontosabb: irigylésre méltó összhangban táncol a pár.
Akkor is és most is a tangó fesztiválok rendszeres fellépői Sebastian Arce és partnere Mariana Montes. Egy nemzetközi fesztiválra több fellépőt is hívnak, akik (ha jól szervezik a fesztivált) a tangót különböző nézőpontból mutatják be és tanítják a workshopokon. De most nézzük, hogyan változott a tánc és maga a pár is 10 év alatt:
A fiatalember 2010-re már vasalt nadrágot és zakót vett fel, mindehhez fehér inget húzott. Frizurája is mintha már konszolidáltabb volna. A klasszikus értelemben vett tangó hangulatot hozza a ruhájával és daliás testtartásával. A zene sem elektronikus. Elmúlt volna az újító vágy?
Meglepő, de ha lehet, még modernebb, még üdítőbb jelenséggé fejlődtek. Nézzük csak meg a stabil felsőtest alatt Arce mit huncutkodik a lábával! Megerőltetés nélkül, könnyed fegyelemmel annyi figurát táncol el majdnem három perc tangóban, amennyi bármelyik haladó táncosnak a becsületére válna egy egész este alatt.
Mégsem érezzük zsúfoltnak az előadást, nincs olyan érzésünk, mintha megszakadnának a fizikai terheléstől. A lábzárás hiánya már nem l’art pour l’art, hanem az irányváltások és az izgalmasan befejezetlenüll hagyott ringók szerves része. Távoli tartás pedig, mintha már nem is lenne a táncban. Pedig van! Csak már nem a forma megtörését szolgálja, hanem a figurák és a testhelyzetek közti kontraszt kiemelését.
Ha a zenét és a megjelenést szeretnénk stílus szerint kategorizálni, akkor ez bizony tangó valsz. Ha a tánc technikát vizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy klasszikus figurákat nuevo technikával táncolnak. “Akkor mi a tango nuevo?” tehetjük fel a kérdést újra.
A tangó nuevo Hamupipőke, aki báli ruhát öltve az est érdekes és ragyogó középpontja lett.
Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Tangó közösséghez. Itt.
Képek: innen.
