Akár nézőként, akár tanulóként részesülünk a tangó élményéből, nagy valószínűséggel fellobban bennünk a vágy a tangózás iránt. Legyünk pontosak, akivel találkoztam pályafutásom során előadások vagy órák során, az megérezte a tangó szépségét. Mindannyian vágyunk rá, és mégis annyian ütközünk akadályokba a vágyaink valóra váltásakor. Vajon miért? Egy beszélgetés során erre a kérdésre kerestük a választ egyik kedves férfi tanítványommal, aki élménybeszámolójával értékes nézőpontot osztott meg velem. Beleegyezésével megosztom Veletek is:

Ismét egy morzsa a tangómenyországból. Ismét egy kisfilm, ami az argentin tangó valódi, egyszerű, letisztult világát mutatja meg. Már a kezdő képkockák elárulják, hogy nem a villódzó fényeké, a lüktető basszusé vagy a buján ringó idomoké lesz a főszerep. Még azok számára is egyértélmű, akik nem ismerik a milongák pillanatképeit.

A film első pillanaiban találkozó szempár, a tánc előtti cabeceo elárulja nekünk, hogy a főszereplő hölgy és férfi korábbról ismerik egymást. Sőt, akár sejthetjük is, jó szívvel gondolnak egymásra. Nem ezen a milongán találkoznak először. A folytatásban mégsem kapunk választ a kérdésre, mi történt velük a múltban. Ami – a film lényegét tekintve – nem is hiányzik. Közös multjuk helyett kapcsolatuk minősége kerül előtérbe: odaadó, lángoló, őszinte örömmel teli, mély. Íme a film: 

Persze vitába lehet szállni velem, hogy mégiscsak választ kapunk a pár közös múlrjára: Márpedig a rendező a néhai szenvedélyt, a régmúlt éjszakák vad táncát idézi és ezt bizonyítja az „ifjúkori én” bevágás is. Vizsont van egy oka annak, hogy ezt másképp gondolom. Az argentin tangó nem showtánc. Ez a szavak nélküli kommunikáció, a testbeszéd művészete. Ami belül, a párok között zajlik, az kívülről alig látható. Az improvizáció közben az egymásra figyelés és egymás megértése adta öröm a külső szemlélő számára többnyire rejtve marad. Ami kívülről egy-egy szép colgada vagy ügyes ritmizálás, az odabent a kitörő Vezuv erejével felemelő élmény. A nézők számára elég nehéz ezt az eufóriát megmutatni egy mosollyal vagy szemvillanással. Érzékletesebb, hogy az örökké energikus, tündöklő énképek jelennek meg. Ezzel erősítve a számomra oly szimpatikus életfilozófiát: a külső lehet akármilyen, a környezetünk gondolhat akármit, a legnagyobb élmények odabent érnek bennünket.

Mert, ha odakint esik, vagy fúj, lehetsz gyönyörű fiatal vagy tündöklő szépkorú, odabent az vagy, aminek születtél: Csodálatos.

tangostudio.hu

Film: Frédéric Hontschoote
Zene: „La Cumparsita”, előadó: Carlos Gardel 

Minden nő álma, hogy ezt minden férfi így gondolja. Nekem pedig az az álmom, hogy minden nő tudja: A nők alapból jók. Ha nem akarod végigolvasni az egész cikket, már gyorsan az elején bebizonyítom az állítás igazságát. Íme: Kilenc évvel ezelőtt egy vasárnapi milongán felkértem egy fehér garbós, magas hölgyet táncolni. Azt mondta, nem szeretne táncolni, mert nem tud. Mondtam neki, hogy az nem baj, hogy nem tud, ám, ha van kedve táncolni, ne maradjon ülve. Felállt, és miközben odaléptünk egymáshoz és elkezdtünk tangózni, még egyszer biztosított róla, hogy „De ő tényleg nem tud ám táncolni.” Nagy naívan – mert okom nem volt kételkedni a szavában - csak annyit kértem tőle, nyújtsa oda a lábát, amerre viszem. Nem tegyen semmi mást. Egy teljes tandát végigtáncoltunk jobbnál jobb figurákkal, irányváltásokkal, izgalmas ritmikai játékokkal. A tanda végén megkérdeztem, hogy kinél tanul, mert nagyon ügyes, mind e mellett álszerény, mert tud tangózni. Kisebb „- De nem tudok. – De tudsz! – De nem. – De igen!” szócsata után meggyőzött, hogy tényleg nem tanult soha (de tényleg soha) tangózni. Mégis alapból jó volt. Azóta számtalan hasonló tapasztalatom volt már „tangózni nem tudó” hölgyekkel.

Idén is, mint minden évben, köszönthetjük 2017 legjobb Jackjét, Jilljét, a Legharmónikusabb Párost és végül, de nem utolsósorban a legjobb partnereket: Jack Kedvencét és Jill Kedvencét. 

Pénteken volt a holokauszt nemzetközi emléknapja. És mi van ma? Méltán megemlékeztünk az elhurcolt, testben, lélekben halálra gyötört emberekről, akiknek kínjaiba belegondolni is fájó. Ma már nem emlékezünk? Ma nem fáj, hogy ember emberrel ezt tette? Vagy hogy tesz még ma is a Föld különböző pontjain? És ez hogy jön a tangóhoz? Mi keresni valója van ennek a témának a TangóBlogon? Kérlek szánj pár percet a válaszra!

Vannak problémák, amikre rémesen egyszerű a megoldás. Például egy veszekedés a párunkkal semmit sem érő problémán, amit képesek vagyunk világrengető tragédiává hízlalni. Pedig egy mosollyal és egy öleléssel el lehetne intézni. Csak észre kell vennünk, hogy ez ilyen egyszerű. Nem kell végtelenségig komplikált, többszörösen összetett megoldásokon gondolkodnunk. Mert, ahogy Woody Allen mondta: "Bármely egyszerű probléma megoldhatatlanná fejleszthető, ha eleget töprengünk rajta."

Az argentin tangó a hétköznapi emberek kulturája. Nekünk, a hétköznapi embereknek ad olyan élményeket, érzéseket, amik kiemelnek bennünket a hétközanpok nehézségeiből vagy csak kizökkentenek megszokásainkból. Akárcsak az ünnepek, amikor megállhatunk egy kicsit, körülnézhetünk, átgondolhatjuk dolgainkat.

Ez bizony az, aminek látszik. Egy kalózfelvétel. Nem tölt el büszkeséggel, hogy erre kényszerültem, de sajnos nem bírtam kihagyni, hogy megmutassam Nektek. Chicho és Juana, a nuevo tangó stíluskirályai Prince: Sometimes It Snows in April számára tangóznak a brüsszeli tangófesztiválon.

"Biztos csak én vagyok ilyen béna, a többieknek olyan szépen megy. Hogy lehet, hogy már annyi ideje tangózom és újra az alapokat kell gyakorolnom? Miért nem megy? Ezek a lépések nem is olyan régen sokkal jobban sikerültek..." Ismerősek a gyötrő gondolatok? : )

A tény, hogy a tangó eredetét tárgyi bizonyítékkal alátámasztva még senkinek sem sikerült felfednie, még izgalmasabbá teszi. Ezért is tudunk annyira örülni, ha valamelyik összetevőjének – például a zenének – megtaláljuk az első, kézzel fogható emlékét. Ez a “Toma mate, ché” című dal, amit nyersen úgy fordíthatnánk, hogy “Barátom, szereted-e ezt”.

Már a Google is? Nehéz elképzelni, hogy a Földet behálózó vállalat tangózni kezdett. Egyáltalán hogyan tangózhat egy cég? Nem kicsit felkeltette az érdeklődésemet a hír.

Barack Obama és a First Lady Michelle Obama egy-egy profi előadóművésszel - a BBC tudósítása szerint - tangót táncoltak egy protokoll vacsora alkalmával. A hír szinte hihetetlen, hiszen túl vagyunk már a történelmi távlatból romantikusnak tűnő táncoló-bálozó diplomácia korán.

"Egy tánc, ami lényegében olyan mint a tangó, csak Afrikából származik. Még az is lehet, hogy a tangó őse." Hangzott a kijelentés, amire felkaptam a fejemet. Hogy az argentin tangó nem Afrikából származik, nagy összegben mernék fogadni. Ám a tánc, amiről azt állítják, hogy olyan mint a tangó, felkeltette az érdeklődésemet.

Szeretjük azt hinni, hogy amit felvettünk a telefonunkkal, az már a miénk. Mert, amit rögzítettünk, az aztán tutira megvan. Főleg, ha profi videósé a felvétel, mert ott minden látszik. Hajlamosak vagyunk azt is hinni, hogy a tangó fesztivál fellépéseinek videóival nem csak a táncot, hanem annak apró részleteit, akár a tudást is birtokoljuk. A tévhit cáfolatára itt az élő példa. 

Az újra mindig nyitottnak kell maradnunk. Erre emlékeztetett tegnap este Alexandra is. A Milonga Nuevo argentin vendége fesztelen és megtisztelő érdeklődésével elsőre meglepő volt, de mindenképpen könnyed és felszabadító.

Akár még egy szűkkörű kis klubra is gondolhatnánk. De nem! Ez itt kérem nem más, mint a tangót éltetők és művelők klubja. Mit is jelent ez?

Ahogy már tavaly is láthattátok, a verseny előtti napon nyilvánossá tesszük a nevezők listáját. Ők azok, akik egymás elbűvölésében és együttműködő partnerségben versengnek holnap este.