Két nap múlva itt a II. Jak and Jill Tangóverseny. A versenyzőkben és a milongázni vágyókban is bizonyára felmerültek kérdések a kedd estével kapcsolatban. Például: Mikorra érkezzek? Hol lesz és kik indulnak a versenyen? Nézzük szép sorban.
Jelenlét, odafigyelés és harmónia. Most csak ez számít. Mindegy, hogy mióta tangózol és mennyi figurát ismersz. Mindegy, hogy mennyi ideje táncolsz. Mindegy, hogy mi a múltad. Újra itt a verseny, ahol csak az egymásra hangolódás számít.
Az élvezet mulandó, az öröm elillan, a boldogságot mégis meg akarjuk őrizni. Vajon ez lehetséges? Lehetséges a pillanat mulandóságát eltenni és elővenni a nehéz időkben, mint a tartalék aranyat?
A zene megszólal, a sztár páros belendül és kisvártatva a meghökkentően elbűvölő táncosnő ruhája elenged. Akár lehetne ez is a három évvel ezelőtti római fellépés nagy attrakciója.
Ez egy tipikus és elkerülhetetlen problémája az előadóművészeteknek. De valójában mivel állunk szemben? Ahogy van optikai csalódás, érzéki csalódás, úgy van érzékelési csalódás is. A hamis érzékelés problémájával legalább egyszer minden műkedvelő, de még a profi is megküzdött. Vagy, ha még nem, majd megküzd.
A nyár pezsgése a szabadtéri milongákkal vagy a légkondis táncórákkal törvényszerűen véget ér. De az új évad új lehetőségeket nyújt. Izgalommal és várakozással nézhetünk 2015/2016-ba, akárcsak a klasszikusnak tekinthető The tango lesson című filmben Shally Potter nézett fel az órája előtt.
Utazás előtt tele vagyunk várakozással, kérdésekkel, ötletekkel. És akár bevalljuk magunknak, akár nem, számtalan elvárással. Ezzel mi sem voltunk másként. Az elmúlt hétvégén, ahogy azt a facebook oldalunkon is követhettétek, Bécsben jártunk a TangoAmadeus festiválon. Több neves meghívott művész között köszönthettük Juana Sepulveda-t és Mariano 'Chicho' Frumbolit. Fellépés és workshopok mellett háromnapos intenziv kurzust is tartottak. Itt, a Tangó blogon már számos bejegyzés jelent meg Juana-ról és Chicho-ról. Ebben a feljegyzésben egy új oldalukat ismerhetjük meg.
Sokan szeretnénk többet foglalkozni a tangóval. Szeretnénk még jobban táncolni, hogy a milongákon még felszabadultabban és fesztelenebbül érezhessük magunkat. Íme három egyszerű tipp, amivel a kevésnek tűnő gyakorló időt még hatékonyabbá tehetjük.
És a panaszos mondatot szinte már hallom is: "De én már negyven is elmúltam, még egy jó tanárral sincs esélyem." Az oly népszerű, mégis igaz Aradszky idézettel tudnék reagálni: "Nem csak a húszéveseké a világ"
Mi közös bennük? Niccolo Machiavelli, Pablo Picasso, Wolfgang Amadeus Mozart, Andrés Segovia, Gidon Kremer, Gustavo Naveira. Területük kiemelkedő zsenijei? Mindegyikük neve bejárta a Földet? Igen, de ennél sokkal különlegesebb dologban közösködnek ezek a híres emberek. 
Van új a nap alatt. Legalábbis ezzel kecsegtet a Budapest Aires. A nemrégiben alakult zenekar névválasztása szinte magáért beszél, mégis néhány kérdés felmerült bennem. Talán nem meglepő az első: Vajon lehet-e táncolni a zenéjükre? Aztán: Elég érzékenyen nyúlnak-e a tangó zenéhez, hogy az ne veszítse el a tangós jellegét? Szokásomtól eltérően először nem hanganyag után kezdem kutakodni, hanem a csapat facebook oldalán olvasgattam. Képzett, a klasszikus illetve elektronikus zenében jártas és sikeres tagok alkotják a Budapest Airest.
Téged mennyire ejtett rabul? Már éjjeled és nappalod a tangó? Vagy még csak ábrándozol róla? Itt egy 10 kérdéses teszt, amiből megtudhatod, hogy a tangó mennyire lett a tiéd és Te az övé. Tíz klikk a válaszig!
Holnap elérkezik az első hazai Jack and Jill Tangóverseny napja! Ez a verseny nem a figurákról és a kigyakorlolt koreográfiákról szól. Itt csak az számít, mennyire figyelnek egymásra a versenyzők. Itt az a legjobb, aki legjobban elbűvöli partnerét. Hiszen erről szól a tangó. A sok jelentkező közül az első nyolc nevezőt regisztráltuk. Nincs előválogatás vagy tudás mérés.
Több mint száz évvel ezelőtt gyári munkások elkezdtek vonalakat festeni a vagonokra, ma pedig Alfredo Genovese fest vonalakat a Red Bull logóra. Végülis ugyanaz nem? Egy évszázadnyi fejlődés, feledés és festés után a "vonalak" Buenos Aires és a Tangó jelképévé váltak.
Vannak azok a zenék, amikkel szinte minden tangó előadó fellép legalább egyszer az életében. A világhírűvé vált La Cumparsita ilyen vagy a szintén sokat játszott, hallott Piazzola Libertangója mozgatja meg a tangósokat. Az argentin tangó másik műfajában, a valsban 1938-ban íródott az az örökzöld, ami sem idővel, sem agyonhallgatással nem tudja elveszíteni fényét.
Valóban. A produkció első másodperceiben a Tolnay Klári remek alakításával készült ‘A hölgy egy kissé bogaras’ című vígjáték járt a fejemben. Majd mindent elfelejtettem és tátva maradt a szám. Tudjátok - férfiasság ide vagy oda - bepárásodott a szemüvegem a végén.
A várakozást gyakran kellemetlenségként éljük meg. Valóban okozhat kényelmetlenséget. De nem mindig! Vannak helyzetek, amikor egyértelműen pozitív jelenség, sőt mondhatjuk, hogy kellemes, vagy akár izgalmas. 
Egy év. Kinek sok, kinek kevés. Ennyi idő alatt kerüli meg bolygónk a Napot. Ennyi idő alatt Willy Frog négy és félszer kerülné meg a Földet. Átlagosan, ennyi idő elteltével kezd el egy baba járni. És pont egy évvel ezelőtt indult el a Tangó blog.
Ki ne emlékezne Andersen meséjére, amiben egy elbűvölő szépségű és hangú sellő vágyaitól hajtva még a boszorkányságtól sem riad vissza. Mind ezt azért, hogy emberré válhasson. A történet olyan népszerű volt már a múltszázad elején is, hogy 1913-ban szobrot emeltek a mesebeli alaknak Koppenhága kikötőjében. Ma már a kis hableány hallatán mindenkinek a jól ismert kép ugrik be: A The Walt Disney Company feldolgozásában megrajzolt vörös hajú sellő, aki épp a felszín felé törekszik vagy Sebastiánnal és Ficánkával játszik a vízben. De mi köze mindennek a tangóhoz?
