És a panaszos mondatot szinte már hallom is: "De én már negyven is elmúltam, még egy jó tanárral sincs esélyem." Az oly népszerű, mégis igaz Aradszky idézettel tudnék reagálni: "Nem csak a húszéveseké a világ"
A tangó sztárjai példaképek. De nem azért, mert olyannak kéne lennünk, mint ők. Irányt mutatnak és segítenek azzal, hogy rajonghatunk értük, vagy a teljesítményükért. Ha épp szeretünk rajzolni, hát gyerünk! Szeretünk zenélni? Örüljünk neki és nem kell azonnal Mick Jaggernek lennünk. Az élet számos területén a maximumnál többet kell teljesítenünk. A hobbinkban merjünk "csak" boldogok lenni.
Végül is ez a hobbi lényege. Azért csináljuk, hogy még jobban érezzük magunkat, hogy még egy módon rátaláljunk magunkra és a békénkre. Lehet ez zene, kirándulás vagy barkácsolás is akár. Bár, ha engem kérdeztek, inkább a tangó. Mert tangózni jó! : )
