Egy 1972-es esküvői partin egy ismeretlen férfi és tizenkét éves fia állt a terem végében. A recepción valaki tangózenét tett fel, mire egy hölgy fennhangon megkérdezte a tömegtől: "Van itt olyan férfi, aki tudja mi a valódi tangó és táncolna is velem?"Senki sem válaszolt a kérdésre, de kis hallgatás után az idegen: "Megtisztelne Senora!",és a termen végigsöpört a csend.
Az idegen a terem végéből várta a választ, amikor megérkezett az "Igen!". Középen találkoztak és tangóztak. Természetesen sosem találkoztak korábban, egymás nevét sem tudhatták. Mégis tökéletesen táncoltak együtt, mintha mindig is erre készültek volna. Ez a spontaneitás és a tánc lenyűgözte a parti összes vendégét és az idegen férfi fiát is. Abban a pillanatban a fiú számára édesapja igazi hős volt. A tizenkét éves fiú neve Gustavo Naveira.
A történetet elmesélve Gustavo még hozzátette: "A kis kultúrtörténeti epizódhoz hozzátartozik, hogy abban a pillanatban a családunk hölgy tagjai nem voltak a teremben. Csak apa és én. Ha édesanyám is ott lett volna, szerintem apa nem így tett volna." Azóta Gustavo már a tangó világ élvonalában tanít és táncol. Íme a bizonyíték:
