Itzak Perlmant mindenidők nagy hegedű művészei között tartja számon a zenei élet. Ifjúkori interjúi során kifejtette, hogy kellemetlenül érinti, amikor “a tolókocsis zseni” romantikus jelzővel illetik. Ezért is tartózkodunk ettől a kifejezéstől, ám most mégis nagy hangsúlyt kap a tény, hogy négy éves kora óta kerekesszékben él.
Az kíváncsiság az ember alaptermészetéhez tartozik. Ezért tudjuk, hogy van amerikai kontinens, ezért van elektromosság, autó vagy akár laptop. Tudásszomj és az ismeretlen iránti vágy hajt az új felé vagy épp a hétköznapi dolgok mélyebb megismeréséhez. Mindegy, hogy az argentin tangó tudomány, mesterség, művészet, sport vagy hobbi kategóriába kerül. Az emberben mindig felmerülnek kérdések, mindig jön valami új ötlet amit ki kell próbálni vagy meg kell valósítani.
Megbukott a tangó fesztivál a Colorado-i Boulderben? A nézőtér szinte kong az ürességtől. A DJ is úgy ül az asztala mögött, mintha minden szombat estéjét ott töltené. Mind e közben egy ismét zseniális előadást láthatunk Naveiráéktól. Szinte hihetetlen, hogy egy este, amikor ők lépnek fel, nincs csordulásig tele a terem tangósokkal. Ezt egyetlen egyetlen tény magyarázhatja.
A legnagyobb kihívás mindig az ismeretlennel való találkozás. Munkában, családban, barátokkal, vagy gondoljunk bele egy kirándulásba. A váratlan helyzetek megoldása nagyobb energiát emészt fel, mint a megtervezett program teljesítése. Az egyetemen is csak a legjobb professzorok tartanak jegyzet nélkül előadást és a jazz zenészek között is csak a legnagyobbak tudnak egy egész koncertet végig improvizálni. Előzetes felkészülés nélkül azok képesek nagyot alkotni, akik igazán mélyen ismerik a saját területüket.
Nem minden arany, ami fénylik, mondhatnánk egy kis képzavarral élve a tangó milonga zenéire. A lassú, nem biztos, hogy tangó zene, a gyors nem biztos, hogy milonga zene. Akkor hogyan különböztetjük meg?
Sok önismereti tréning és coaching technika foglalkozik a szavak nélküli kommunikációval. Ha nem használhatunk szavakat, a testünk egésze kezdi átvenni az önkifejezés feladatát. Egy ilyen új és szokatlan helyzetben kinyílnak az érzékeink, felszínre tör a naiv őszinteségünk és addig nem tapasztalt figyelemmel és figyelmességgel tudunk egymás felé fordulni. Mindeközben felfedezhetjük új, addig ismeretlen tulajdonságainkat.
Ez az a zene, ami hallhatóvá teszi a nyári nap melegét, az éjszakák zsongását és a természet nyári semmittevését.
...gazdagon tér vissza. Elhagyott mindent, ami az elődökhöz kötötte, megszegett minden szabályt, ami nem tetszett neki. Saját útját járta, hogy modern kincsekkel térjen vissza a klasszikus értékekhez. Legalábbis a Simbatangonak adott interjújából ez derül ki. A tékozló fiú pedig ki más lehetne, mint Mariano “Chicho” Frumbolli.
Ma újra vendégbloggerünk jegyzi a posztot. A diplomatikusságot ismét nem engedte közel a billentyűkhöz: 
Ha megnézzük a saját időbeosztásunkat, mire mennyi időt szánunk, könnyen rájöhetünk, mi az, ami valóban fontos számunkra. Az argentin tangóban is érdemes megfigyelni, hogy mire mennyi időt, ezáltal figyelmet szánunk. A zenére, partnerünkre, magunkra, a figurákra, vagy esetleg a ruhákra. A felsorolásból azonban hiányzik a test. Partnerünk illetve saját testünk.
Ez a lehető legismertebb tangóklisé. Pont ezért szokás elkerülni ezt a színkombinációt az argentin tangóban, nehogy a nagyérdemű úgy gondolja, a tangó csak ennyi. Akkor Chicho és Juana miért viseli pont ezt a két színt?
És valóban. A Bajofondo nevű, elektronikus tangó zenét játszó együttes legőrültebb számát mutatom ma Nektek. A mélynyomókat el ne felejtsétek bekapcsolni!:) Csak néhány szóban a zenéről:
Egy kicsit átverjük a közönséget és még hálás is lesz érte. Úgy csinálunk, mintha valami unalmas altatót táncolnánk, aztán majd belecsapunk a közepébe! – Gondolhatta Ruben, amikor ezt a zenét koreografálta. A hatodik lábkör után már szinte felfrissülés volt az a bizonyos női díszítés és utána lábkörből még négy következet. Na, de ami utána jött, az móka és kacagás!
A tangót mindenki másképp éli meg. Van, akinek a szenvedélyek, az érzelmek kifejezése a hangsúlyos. Van, akinek a játékosság a fontos. Akárhogy is, van néhány dolog, ami nélkül nem jöhet létre a táncélmény. Hiszen a komfortérzet igen fontos. Ezek az alapvetések még messze nem garantálják, csak megalapozzák a táncélményt. Eddig kerülgettem a forró kását, de ma vendégbloggert köszöntünk, aki – egy követő szemszögéből – tapasztalatai alapján összefoglalta nekünk (vezetőknek), hogyan lehetünk figyelmesek partnerünkkel. Elöljáróban csak annyit, hogy akinek nem inge, ne vegye magára! Nem szaporítom a szót, jöjjenek a vendégblogger sorai:
Vannak, akik orvos-, vannak, akik zenész családba születnek. Itt van ez a balhézós argentin família, akikről múlt héten olvashattatok a blogon. Ők a tangós család típusba tartoznak. Unoka, szülő, nagyszülő, testvér, mindenki tangózik.
Kiabál a latinos vérmérsékletű apa a lányával, de a kisasszonyt se kell félteni. Majd beszáll és húga védelmére kel a nem kevésbé temperamentumos fivér. Csak olaj a tűzre, hogy fejét fogva síkra száll a vő is és végül a szakmai vitát egy „Majd mi megmutatjuk”-kal próbálja lezárni. Gustavo-nak se kell több…
Minden rosszban van valami jó. Ez a végtelenül optimista kijelentés aligha jutott eszébe azoknak a Buenos Aires-i kikötői munkásoknak, akiknek még a házuk lefestésére sem volt pénzük. Pedig ennek köszönhető a város legrégebbi negyedének sajátos hangulata és turistacsalogató színei.
Ahogy mondani szokás, az élet egy nagy színház. Nem csak a színházat, a tangót is szokták azonosítani az élettel. Ezzel lehet vitatkozni, vagy messzemenőkig egyetérteni, de egy biztos, mindkét kijelentésnek van valami alapja. Az életről most nem elmélkednék, azonban az argentin tangóra biztos, hogy áll az analógia. Ha nem is teljes egészében, de abban a részében egész biztosan, hogy ugyanúgy, mint a színházban, az együttműködés, és a gyors helyzetfelismerés a siker egyik titka.
A tangó határtalan. Ha tetszik, úgy alakítja a táncos, ahogy neki megfelel. A lényeg, hogy megőrizzük a szavak nélküli kommunikációt, ami az együttműködés, a közös tánc alfája és ómegája. Tehát, ha a férfi a felsőtestével vezet, a lábával kedvére játszhat. Van, aki ezt igen komolyan vette és sajátos, merész ötlettel megspékelte.
Tudtátok, hogy a tangó divat volt a huszadik században Magyarországon? Vagy például azt, hogy Kalmár Pált Tangókirálynak nevezték és Berlinben, Londonban és Párizsban is szívesen látott fellépő volt? Dalai az egykori Ostende kávéházból indulva járták be a kontinenst, miután felfedezte és felkarolta őt a Columbia Gramofon lemezkiadó társaság.
Nem csak bejárta Európát az előadásaival, hanem a háborúk idején is készültek lemezei, amik elkészítését még a hadsereg is támogatta szabadságolással. Megesett, hogy a harctérről ment a stúdióba elkészíteni a következő felvételt. Bár ének stílusa egészen más, mint a ma népszerű modern tangózenéké, mégis érdekes bepillantást ad a huszadik század hazai tangó kultúrájába.
Kép innen.
