Ahogy mondani szokás, az élet egy nagy színház. Nem csak a színházat, a tangót is szokták azonosítani az élettel. Ezzel lehet vitatkozni, vagy messzemenőkig egyetérteni, de egy biztos, mindkét kijelentésnek van valami alapja. Az életről most nem elmélkednék, azonban az argentin tangóra biztos, hogy áll az analógia. Ha nem is teljes egészében, de abban a részében egész biztosan, hogy ugyanúgy, mint a színházban, az együttműködés, és a gyors helyzetfelismerés a siker egyik titka.
Működik Budapesten egy színházi társulat, ahol nem táncolják a tangót, mégis azt teszik, mint minden tangós: improvizálnak. Egész estés műsort állítanak össze improvizatív módon, ahol nem csak a színészek partnereik egymásnak, hanem diszkéten és egyben humorosan, a közönséget is az előadás részévé teszik. Itt a blogon, már többször foglalkoztunk az improvizáció különböző aspektusaival. Most nézzük meg, hogyan fogalmazza meg a Momentán Társulat a rögtönzés alappilléreit:
A jó improvizáló:
- figyel másokra
- elfogad és támogat
- tiszteli a társait
- hisz a csapatmunkában
- nem fél a kudarctól
- pozitív energiát sugároz
- szeret bolondozni
Ezek jellemzőek a jó emberekre is.
Ezek közül talán az utolsó – „szeret bolondozni” – szempont a legmeghökkentőbb, ami a tangót illeti. Pedig belegondolva magától értetődő, hogy a közös mozgás, és az együtt töltött szabadidő értékét a játékos bolondozás növeli. Természetesen nem csak erről szól az argentin tangó, de a jókedvű viccelődés is a része. Nem hiába, tangózni jó!
