Sok önismereti tréning és coaching technika foglalkozik a szavak nélküli kommunikációval. Ha nem használhatunk szavakat, a testünk egésze kezdi átvenni az önkifejezés feladatát. Egy ilyen új és szokatlan helyzetben kinyílnak az érzékeink, felszínre tör a naiv őszinteségünk és addig nem tapasztalt figyelemmel és figyelmességgel tudunk egymás felé fordulni. Mindeközben felfedezhetjük új, addig ismeretlen tulajdonságainkat.
Az argentin tangó az évek folyamán egy ilyen, szavak nélküli párbeszéddé fejlődött. A beszélt nyelv helyett a mozdulatainkkal jelzünk egymásnak. A tánc első pillanatától az utolsóig csak a partnerünk létezik számunkra és a cél, hogy kedvére tegyünk.
Gyakran tánc közben a legnagyobb örömet az együttműködés öröme adja, nem is hatalmas figurák vagy a show elemek használata. Ezt láthatjuk Sebastian Arce táncában is, ahogy Mariana Montes-t vezeti. Finom, egyszerű. A megszokott virtozitás helyett csak lépegetnek, ritmizálnak, kedélyesen táncolnak. Ahogy az örömüket látjuk, szinte mi is elmosolyodunk. Nem véletlen, hogy az első tapsot egy vállbillentés után kapják (a felvételen 3:00-nál) Olyan, mintha csak meg akarnák mutatni a nagyérdeműnek, hogy tangózni jó. Azt azért tudni kell a táncosok történetéről, hogy hét éves koruk óta együtt táncolnak és az idei év elején úgy döntöttek, befejezik közös pályafutásukat. De miért is? Nézzük csak a videót!
Bizony-bizony a szemünk nem csal. Mariana a családalapítás mellett döntött és gyermeket vár. Mint láthatjuk, a tangót nem lehet csak úgy abbahagyni. Aki egyszer már megízlelte ennek az érzékeny és figyelmes kommunikációnak az örömeit, már nem akar elszakadni tőle. Máriánának és családjának pedig ezúton is jó egészséget kívánunk!
