Ha megnézzük a saját időbeosztásunkat, mire mennyi időt szánunk, könnyen rájöhetünk, mi az, ami valóban fontos számunkra. Az argentin tangóban is érdemes megfigyelni, hogy mire mennyi időt, ezáltal figyelmet szánunk. A zenére, partnerünkre, magunkra, a figurákra, vagy esetleg a ruhákra. A felsorolásból azonban hiányzik a test. Partnerünk illetve saját testünk.
Az argentin tangó sajátos kommunikációjában nagy szerepet kap a test, hiszen szavak nélkül, mozdulatokkal jelzünk egymásnak. Ahhoz, hogy a közös mozgás pont úgy sikerülhessen, ahogy szerettük volna, időt kell hagynunk magunknak és partnerünknek is. Pont annyit, amennyire szűksége van a testünknek. Ezzel növelhetjük a tánc adta élményt és örömet. Kapkodás, sietség helyett elég, ha csak egymásra figyelünk. Nem lehet elkésni egy-egy mozdulattal, amíg szól a zene.
Amikor új partnerrel táncolunk egy milongán, már a tanda elején, az első lépésekben érdemes a másik testidejét figyelni, hogy még jobban egymásra tudjunk hangolódni és még jobb legyen együtt táncolni. Ez egyfajta figyelmesség az argentin tangóban, amivel sok örömteli percet szerezhetünk partnerünknek és ezáltal magunknak is.
