A legnagyobb kihívás mindig az ismeretlennel való találkozás. Munkában, családban, barátokkal, vagy gondoljunk bele egy kirándulásba. A váratlan helyzetek megoldása nagyobb energiát emészt fel, mint a megtervezett program teljesítése. Az egyetemen is csak a legjobb professzorok tartanak jegyzet nélkül előadást és a jazz zenészek között is csak a legnagyobbak tudnak egy egész koncertet végig improvizálni. Előzetes felkészülés nélkül azok képesek nagyot alkotni, akik igazán mélyen ismerik a saját területüket.
A már jól ismert rebellis, aki - ha úgy érzi - tornacsukában is színpadra lép, aki minden szabályt félvállról vesz, ha éppen úgy tartja kedve, bebizonyította a klasszikus és hangzatos tangós bölcselet helytállóságát: minden tánc egyedi és megismételhetetlen. Nincs koreográfia, nincs klisé, csak stílus. Az előző posztban hallható zenére három különböző fesztiválon, három különböző előadást láthatott a nagyérdemű a különc párostól. Íme egy:
Ha a következő tánc első egy percét összehasonlítjuk ezzel, egyértelmű, hogy a két mozdulatsor köszönőviszonyban sincs egymással. Chicho azt táncolja, ami az adott pillanatban a saját hangulata és a zene házasításából megszületik.
Nincs mérlegelés, izgulás, csak az ösztönös tánc. A harmadik variációt pedig egy korábbi posztban megtalálhatjátok, ahol még a figurákról is olvashattok.
Kép: innen