Nem minden arany, ami fénylik, mondhatnánk egy kis képzavarral élve a tangó milonga zenéire. A lassú, nem biztos, hogy tangó zene, a gyors nem biztos, hogy milonga zene. Akkor hogyan különböztetjük meg?
Klasszikusan az argentin tangó zenéje (a milonga is) lüktető, többnyire aszimmetrikus rendszerben. Formavilága mellett a zenekar hangszerei is jellemzik. Talán legismertebb a bandoneon, de ide tartoznak a hegedű, szájharmonika, zongora, akusztikus vagy klasszikus gitár, nagybőgő (gordon), esetleg néhány ritmus hangszer. Ám, ha ezeket felismerjük a zenében, még nem dönthetjük el biztosan, hogy tangót, vagy milongát hallunk. Bár többnyire a milonga gyors, a tangó lassabb, a tempó mégis kevés a megkülönböztetéshez.
Ami csalhatatlanul megkülönbözteti a tangó zenét a milonga zenétől, az a fokozás. Tangó zene többnyire kis hangulatszigetekből áll, amik önmagukban lezáródnak. Minden ilyen lezárás után egy újabb fokozás indul. Ezzel szemben a milonga zene a maga játékosságával és pattogós ritmusával egészen a zeneszám végéig fokozza a hangulatot. És, hogy ne csak a levegőbe beszéljek, íme egy példa lassú milongára:
