Vannak dolgok, amiket érdemes megszívlelni, mert megkönnyítik az életünket vagy éppen a környezetünkét. Három ilyen apróság van a tangóban is. Az egyik a bocsánatkérés tánc közben. Bármilyen meglepő, nincs rá szűkség, hogy folyamatosan elnézést kérjünk az esetleges tévesztésért. Egy milongán táncolva bárki elvétheti a lépést, ezt a partner is tudja. Pontosan ezért nem kell megtörni a táncot a bocsánatkérésekkel.
19 éve táncolnak, Buenos Airesben születtek. Táncosok, koreográfusok, előadók. Tangójuk letisztult, a legnemesebb értelemben véve egyszerű és mégis humorban gazdag, ja és testvérek.
Sokan arra hivatkozva utasítják vissza párjuk invitálását a tangótanulásra, hogy nincs érzékük hozzá, nem érzik a ritmus, nem tudnak jól mozogni, késő már elkezdeni. Ha olimpiai ritmikus gimnasztikáról volna szó, érthető is lenne. De az argentin tangó egészen más. Valóban kifinomult, érzékeny, viszont reflexszerű, természetes mozdulatokból áll.
A neten bóklászva találtam egy tangós videót, amin klasszikus argentin tangó zenére nuevo tangó technikával táncol Maria Filali és Özgür Karahan. Nem is ez a meglepő, hanem a felvétel technikája és a színei szinte kis oktatófilmmé változtatják az előadást.
Az argentin tangó sokszínű, határokat csak a táncos képzelőereje vagy éppen hangulata szab. Egyéb táncokkal ellentétben, a tangós hatalmas szabadságot kap, hiszen táncolhat úgy, ahogy az az ő sajátja, önazonos és számára harmonikus. Ha mégis szeretnénk kimondani egy univerzális alapszabályt, talán ez lehet: Légy összhangban a zenével, partnereddel és magaddal.
Természetesen nem három érv szól a tangó mellett, hanem legalább kétszáz. Most nézzünk meg csak hármat.
Amikor egy előadó művész a külsőségekben egyszerű és ízléses, szinte biztosra vehetjük, a színpadi teljesítmény remek lesz. A legjobb énekesek mögé sem kell a lengén öltözött női tánckar, a nélkül is megtölti a koncerttermet vagy stadiont. 
Gyönyörűen táncolni nagyon jó. Hibátlanul szinte lehetetlen. Kénytelenek vagyunk elfogadni a saját és partnerünk tökéletlenségét. Sőt, akár még örülhetünk is a változatosságnak, amit az apró kis hibák sokszínűsége ad. Ezért nincs két egyforma előadás, nincs két egyforma tánc. Még akkor sem, ha a mester páros éppen koreográfiát táncol. A kérdés az, hogy a változatosságot tökéletlenségként éljük meg, vagy izgalmas újdonságok forrásaként.
Miért is?
Teljes kikapcsolódás
Az argentin tangó közben mindent elfelejthetsz. A partnerrel való harmónia keresés és annak megélése olyan élményt ad, amit máshol nem találsz meg. A teljes ráhangolódás és önátadás kiemel a hétköznapokból és felüdít.
Ha tetszik, ha nem, be kell látnunk, modern és klasszikus karöltve teljes. Erről győz meg bennünket – többek között – Mariana Montes és Sebastian Arce nem csak a 2013-as bécsi fellépésükkel, hanem teljes pályafutásukkal és előadóművészi fejlődésükkel.
Vannak dolgok, amik nem változnak. Az operák, balett előadások, a színházi játékok a szerelemről és a hatalmi vágyakról szólnak. A szereplők ezekért küzdenek, meghalnak vagy ezekkel viccelnek és komédiáznak. A szerelem és a hatalom az a két mozgató rugó, amik sosem vesztik aktualitásukat.
Volt egy tangó táncos, akit akkor is állva tapsolt a közönség, ha csak megjelent a parkett szélén. Élete során legalább százhatvan figurát talált ki, amik máig tovább élnek. Kortársai a mesterek mesterének nevezték és a 70-es években ő vitte el az Egyesült Államokba az argentin tangó szalon stílusát.
"Az előző részben említett előadások a tangó ezer arcát, sokszínűségét igyekeznek bemutatni 60-90 percben, ami lássuk be, szinte, lehetetlen kihívás. Hogyan lehetne bemutatni több mint százévnyi tangót 90 percben? Buenos Airesből kilépve New Yorkban is megtalálható ugyanez az egyedi színházi miliő.
A hazai színházak műsorkínálata sokszínű, gyakran még tangós témájú előadásokat is színre visznek, vagy esetleg egész estés tangóelőadásokat tűznek műsorra. Vajon milyenek a tangó előadások külföldön? Vagy a tengerentúlon?
Néhány éve nyáron, a menyasszonyommal, aki már a feleségem, beültünk az autóba, és egy milánói kirándulással megspékelve elmentünk Dél-Franciaországba. Alaposan körülnéztünk a környéken és minden alkalommal máshol strandoltunk. Útitervet sosem készítettünk, mentünk, amerre jólesett. 
Kinek való a tangó? Azt mondják – Kodály után szabadon – aki beszélni tud, az énekelni is. Ugyanezt gondolom a tangóról is. Aki sétálni tud, az tangózni is.
A világ attól szép, hogy sokszínűek vagyunk benne. Bármit csinálunk, abban benne van az egyéniségünk. Ma két zseniális táncospár felvételét mutatom meg nektek, akik milongát táncolnak. A tangón belül a milonga műfaj látványra is, ritmusban is és még a tánc technikájában is jelentősen különbözik a többi tangós műfajtól.
Egy korábbi blogbejegyzésben a tangót egy közös nyelvként említem. Erre reagálva sokan írtatok levelet vagy szóba hoztátok a témát személyes találkozások alkalmával. Először is köszönöm a megtisztelő figyelmeteket és az aktivitásotokat! A két leggyakoribb kérdéssel érdemes foglalkozunk.
Európában született a múlt század előtt, bőröndben érkezett Dél-Amerikába és valódi sztárként érkezett vissza szülőföldjére. Kis klubok és hatalmas koncerttermek látogatóinak sokaságát ajándékozza meg még ma is szebbnél szebb zenékkel.
Hogyan töltsük el a szabadidőnket hasznosan, mégis szórakoztatóan? A megoldás: az argentin tangó. Testi, lelki felüdülés, egy alkalom, amikor kiszakadhatunk a hétköznapokból. Az argentin tangó egy nemzetközi nyelv. Egy új közösség tagjaként bárhol a világon szívesen látott vendégek vagyunk, mert a tangósokkal megértjük egymást, és „el tudunk társalogni” egy milongán.
