Európában született a múlt század előtt, bőröndben érkezett Dél-Amerikába és valódi sztárként érkezett vissza szülőföldjére. Kis klubok és hatalmas koncerttermek látogatóinak sokaságát ajándékozza meg még ma is szebbnél szebb zenékkel.
Ezt a hangszert, a bandoneont (spanyolosan: bandoneón, nem azonos a tangóharmonika hangszerrel), Heinrich Band találta fel, vagy inkább fejlesztette ki az ezernyolcszázas évek közepén. Igen, az Argentínával szinte egyé olvadt hangszer Európából, Németországból származik. Heinrich Band idején még a helyi népzenei igényeket és a templomi zenét szolgálta ki.
Argentínába 1870 körül érkezett német bevándorlók segítségével. Hangszínének és természetes játékmódjának köszönhetően hamar a milongák elengedhetetlen kellékévé vált. Astor Piazzola, az argentin születésű zeneszerző hozta újra Európába, amikor párizsi tanulmányai során tangó zenét komponált. Mivel maga is kiválóan játszott a hangszeren, zenekarával nagy sikerrel mutatta be saját műveit. Neki köszönhetően a tangó és a bandoneon valósággal berobbant az európai köztudatba.
Azóta is a tangó emblematikus hangszere a bandoneon, legyen szó klasszikus tangó zenéről, vagy nuevoról. A hangja minden zenébe belecsempészi a tangó hangulatát. Ezért nem csak az a mondás igaz, hogy tangózni bármire lehet, hanem az is, hogy a bandoneon bármiből tangózenét varázsol.
Hallgassuk Piazzolát hogyan játszik és nyilatkozik:
Forrás: wikipedia
