Kiabál a latinos vérmérsékletű apa a lányával, de a kisasszonyt se kell félteni. Majd beszáll és húga védelmére kel a nem kevésbé temperamentumos fivér. Csak olaj a tűzre, hogy fejét fogva síkra száll a vő is és végül a szakmai vitát egy „Majd mi megmutatjuk”-kal próbálja lezárni. Gustavo-nak se kell több…
A zöldfülű pár – hozzáteszem ízig-vérig profi előadók – egy ritmikailag és tempóban virtuóz előadással villantja meg tehetségét, amihez persze a cinkos testvér hangos brávóval és hatalmas öleléssel megerősítve gratulál a sógornak és nem mellesleg a testvérek külön show-t csinálnak egy kézfogásból a közönség – hallhatóan – nagy örömére.
A vita természetesen nem csillapodik, sőt, a papa kritikája felborzolja a kedélyeket és indul az adok-kapok… És ki kerekedik felül? A gyerekek virtuózak, a szülők pedig nagyon jól tudják, hogy a kevesebb néha több.
A legnagyobbakat igazán jól, csak a legnagyobbak tudják parodizálni. Ők olyan kényelmesen és komfortosan mozognak a tangóban, ahogy mások az anyanyelvüket beszélik. Őket nézve nem jól kigondolt poénokat láthatunk, hanem a latinos vérmérsékletű mindennapjaik vitáit tárják elénk. Ez olyan, mint valami játék a stílusokkal. Nem is a fricska vagy az odaszúrás a fontos, inkább a viccelődés.
