Egy felvétel 1900-ból. Régi és nem mindennapi. Jelzi a cím, és az első képkockák máris a századforduló szecessziós, bohém mulatságainak helyszínére repítenek minket. Egy igazi tangó mulatság a száz évvel ezelőtti éjszakai életből.
A helyszín talán egy lokál, vagy valamelyik iparmágnás kúriája, ahol mecénás hódolhat a kedvelt művészetnek. Indul a zene, kezdődik az argentin tangó tánc. Már szinte sajnáljuk, hogy ilyen alkalmakon nem vehetünk részt a modern 21. században. Néhányan fehér abrosszal terített asztalnál ülve, mások állva vagy a földön helyet foglalva nézik az előadást, ami valóban tiszta, egyszerű és magával ragadó.
A felcsendülő zene, Juan d’Arienzo szerzeménye, Tango Amargo című dal, ahogy a felvétel elején is olvashatjuk. Na de hogy van ez? A dalszerző, d’Arienzo a felvétel évének végén, decemberben született. Ja, és aligha készíthetett az előadásról felvételt egy néző a mobiljával. De ki is táncol a videón? Ines Muzzopappa és Federico Naveira. Ők ketten pedig jó egészségnek örvendve napjainkban rendszeresen felépnek az argentin tangó fesztiválokon.
Bár modern figurákat is táncol Federico, nuevo technikát is alkalmaz, táncának stílusa mégis maximálisan autentikus. Ez a módosított felvétel - meglehetősen ötletesen - pont erre mutat rá.
Kép innen.
