Az európai művészetekben - a kínaival ellentétben - a feszültség és oldás váltakozása adja a katartikus élményt. Hogy Madarász Iván zeneszerző, zeneakadémiai professzor láttató hasonlatát idézzem: "Ha az első randevún nem csókolod meg a kedvesedet, a késleltetés feszültsége miatt lesz édesebb a második randevún." Hogy ez valóban így van-e, azt mindenki döntse el maga. De az biztos, hogy a nagyobb feszültség után nagyobb élmény a feloldás.
Buenos Aires-nél (ránézésre) európaibb jellegű várost nem nagyon lehet találni. A belváros épületei és az utcakép olyan, mintha Párizs, Barcelona, Róma, Bécs és Budapest épült volna össze. Nem is csoda, hogy ez a város volt az argentin tangó bölcsője. A tánc egyik mozgató rugója a feszültség-oldás folyamata.
Ilyen tipikusan európai táncot csak egy sokoldalú, sokszínű hely adhat a világnak. Mára már az argentin tangó a Földet körülölelő kultúra része. Bár magán hordozza a helyi jellegzetességeket, egyszerűsége és közérthetősége miatt világ-kultúrává vált. Ezt láthatjuk a franci párostól Maria Fialaitól és Gianpiero Ya Galditól.