Végre egy alkalom, amikor úgy leszek jó, ha nem azzal törődöm, hogy jó legyek. Mikor van ez?
Az argentin tangóban mindig. Van aki a táncot veszi komolyan, van aki a partnerét, és akad, aki saját magát. Egyet azonban leszögezhetünk. A tangót érdemes komolyan venni. Na, azért nem napi nyolc óra edzéssel, ahogy az olimpikonok saját sportágukat. Ha argentin tangó közben a táncra figyelünk, akkor már nem kell félni a hibázástól, az esetleges botlásoktól, mert a múlt helyett a következő lépések számítanak.
Ha stílusuk merőben más - a méltán híres - Naveira-dinasztia tagjai egyben mégis hasonlítanak: képesek magukat könnyedén, a tangót pedig komolyan venni. Íme erre egy példa:
