A kérdés akár egy vállalati menedzserképző gondolatébresztője is lehetne. Nem véletlenül nevezik a cég első embereit és a tangózó férfiakat egyaránt vezetőnek, nem pedig főnöknek. A kettő között ugyanis lényeges a különbség. De vajon mi?
Kezdjük azzal, hogy a vezetőt a követő teszi azzá, ami. Követő nélkül a vezető minden erőfeszítése ellenére csupán egy cirkuszba illő bohóc. A céges hasonlattal élve, egy kis agresszív bugris. A beosztottak pedig maradnak beosztottak és sosem lesznek követők. De maradjuk inkább az argentin tangónál.
Egy viszonzott cabeceótól a cortináig lessük a partnerünk kedvét. Legyen szó férfiról, vagy nőről. Ettől tangó a tangó. Nyilván, a vezető és követő szereposztásoknak megfelelően más és más módja van ennek. A férfiak feladata nem csupán a lépések és figurák technikailag helyes vezetése. A partner tudásához és sokszor a lelki állapotához is igazodik a jó vezetés. Ezek megérzésére és megtapasztalására időt kell hagynunk. De tovább megyek...
Talán sokak számára eretnekség ez az állítás, de bizony a vezetőnek követnie is kell. A sokat gyakorolt figurákat és trükköket nem lehet önkényesen egymás után rakni. A partner mozgását és reakcióját követve választhatja ki a vezető a következő mozdulatot. Így fűzi össze a lépéseket egyetlen folyamattá. A férfi mozgása, azaz a vezetés, az hölgy mozgásának a következménye. Hogy lehetne másként harmonikusan együtt mozogni, ha nem egymásra reagálva? Nyolc évvel a klasszikusnak számító San Franciscói, Viejo Porton vals után Gustavo Naveira és Gizelle Anne még mindig ékes példája a teljes harmóniának. Tele élettel : )
