Sokszor elfelejtjük, hogy a jó dolgokhoz idő kell, odafigyelés és türelem. Nem lehet ajtóstól rontani a házba. Vissza kell fogni magunkat, az első alkalommal nem próbálhatjuk ki az összes figuránkat. Igen uraim, a tangóról van szó.
Idő: Ha levezetünk egy lépést, várjuk meg, míg a hölgy megteszi. Ne vigyük tovább egy másodikba, vagy esetleg egy bonyolult figurába, amit a legutóbbi tangó órán tanultunk. Ha levezetünk egy figurát, várjuk meg, vajon mi lesz belőle! Könnyen előfordulhat, hogy valami egészen mást kapunk válaszul a partnerünktől, mint amit levezettünk. És még az sem biztos, hogy ő rontott. Akár a vezetés is lehetett rossz, nem volt egyértelmű, vagy csak egyszerűen nem szoktunk még össze.
Figyelem: Lessük a hölgyek minden rezdülését! Ez az, ami alapján tájékozódhatunk, vajon érti-e a vezetésünket? Azt érzi-e, amit éreztetni szeretnénk? Van-e olyan mozdulat, amiben több segítségre számít tőlünk? Vajon ő is így ismeri ezt a figurát, ahogy azt mi gondoltuk?
Türelem: Ha mindkettőnk részéről megvan a jóindulat és a jó hangulat, kár lenne a figurák türelmetlen hajszolásával elrontani azt. Hagyjunk időt a partnerünknek és magunknak, hogy megismerjük egymás táncát. Ezt a fázist nem lehet kihagyni. Illetve ki lehet hagyni, de nem érdemes. Sokkal nagyobb és kedvesebb élmény lesz a közös tangó, ha türelemmel megismerjük egymást. Nem pedig belesűrítjük az első három lépésbe az elmúlt évek győztes tangókoreográfiáit. Ez olyan lenne, mintha egy bárban odalépve a hölgyhöz, köszönés helyett megkérdeznénk: „Nálad, vagy nálam?”
