Minden tangósnak megdobban a szíve, amikor egy ízléses kisfilmmel találkozik a hőn szeretett táncról. Velem is ez történt. Ebben a filmben valódi tangó zene szól, valódi tangót táncolnak a szereplők. Izgalmas a rendezés, szép a történet, mégsem sablonos.
Modern tangó figurákat táncolnak, a milonga szabályainak tartásával viszont kissé archaizál a film hangulata.
Valójában nem is volt meglepő, hogy a film a tangó helyett egy szerelmi csatát mutat be és egy másik szerelmi történet tragikumát érzékelteti. A fiatal pár játszmája és az öregúr csendes szemlélődésének kontrasztja fenntart egy állandó feszültséget, amit az ötven eurós, deus ex machina jellegű beavatkozás old fel.
A copfos férfi tánca elsöprő, már az első lépésekkel lendületesen halad, mintha bizonyítani szeretné, rászolgált a hölgy felkérésére. Az ifjú udvarló mozdulatai viszont puhán indulnak, inkább meghitt és a lépések közti ritmizálással játszik. Sőt, a kibékülés oldódásának folyamatát és a felszabadultság érzését is adja a közös táncuk.
Marco Calvise, a film rendezője, minden bizonnyal belülről ismeri a tangót és érzékletesen házasította a tánc, a közösség és a szerelem kölcsönhatásait.
