"Azt hittem, jobb vagyok..."

Huszár Tamás 2016. szeptember 14.

"Biztos csak én vagyok ilyen béna, a többieknek olyan szépen megy. Hogy lehet, hogy már annyi ideje tangózom és újra az alapokat kell gyakorolnom? Miért nem megy? Ezek a lépések nem is olyan régen sokkal jobban sikerültek..." Ismerősek a gyötrő gondolatok? : )tango_20160914_3_ma_solat.jpg

Jönnek ezek a lehangoló mondatok a fejben, és hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy az önsajnálat zúgó szürkesége felé csúszunk. Pedig higgyétek el, ezek a kételyek mindenkiben felmerülnek. Mindenki átéli és megküzdi a saját háborúját. De jó hírem van: az egész csak érzéki csalódás. Mindegy, hogy hat hónapja vagy hat éve csinálsz valamit. Ha csinálod, úgy értem műveled, tanulod, a fejlődés garantált.tango_20160914_0_ma_solat.jpg

Mégis miért jönnek a kételyek? Miért kell időről időre megküzdenem a legegyeszerűbb lépésekért is? - Tesszük fel magunknak a kérdést. A válasz az érzéki csalódásban rejlik: tegyük fel, hogy eddig úgy éreztem, a kereszt lépés (vezetés vagy követés) eddig jól ment. Jó érzés volt, sikerélményt adott nekünk a partneremmel. Az utóbbi hetekben sokat foglalkoztunk más technikákkal, más kombinációkkal. Visszatérve a kereszt figurához, hirtelen azt éreztem, hogy nem megy. Nem úgy megy. Nem olyan sikerélmény, mint korábban. tango_20160914_2_ma_solat.jpg

Amikor tanulunk egy új figurát, örülünk, hogy sikerül. Ritkán van még arra is lehetőségünk, hogy a részletekkel is foglalkozzunk. Ha eltáncoljuk az újonnan tanult lépést, már sikerélmény ér bennünket. Aztán az új lépésekkel, tanulással és gyakorlással telik az idő. Fejlődünk, nő a saját tangónk színvonala. Pont, ahogy szerettük volna. Majd egy magasabb szinten táncolva előkerül az a bizonyos régi figura, (aminek egykor annyira örültünk) és már nem érezzük olyan szépnek, jónak, mint azelőtt. De el kell hinnünk, nem mi romlottunk, sőt! A saját fejlődésünk okozza az érzéki csalódást: a magunkkal szemben támasztott igényünk növekedett. Már nem tetszik az a megoldás, ahogy korábban táncoltunk egy figurát. Ilyenkor lehet újra, részletesebben, még szebben megtanulni a lépéseket.tango_20160914_1_ma_solat.jpg

Ezzel a jelenséggel érdemes tisztában lenni, segít a saját fejlődésünket nyomonkövetni. Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy ebben az esetben a kudarc élménye egy jelentős pozitív fejlődésnek a jele. Hát nem nagyszerű? Az önmarcangolás helyett újabb lendületet és bíztatást kapunk, hogy lám, ismét fejlődtünk.

Tangóóráinkat ide kattintva megtalálod.

Képek innen, innen, innen és innen.

"Azt hittem, jobb vagyok..."
Címkék